Általános igazságként tartották sokáig számon, hogy a hidegháború lezártával az Amerika vezette liberális kapitalizmus győzedelmeskedett a bolsevik „kommunizmus” felett. Napjainkban viszont úgy látszik a liberalizmus és a patrióta konzervativizmus küzd, vagyis a baloldaliság megszűnt jelentős politikai erő lenni.

A baloldal felszámolása egy kifejezetten célzott és jól kitervelt húzás volt a nemzetközi burzsoázia részéről. Az egész ott kezdődött, hogy a hidegháború idején a burzsoá hatalom elfogadta a mérsékelt szociáldemokratizmust mint a konzervatizmus utáni legnagyobb politkai  erő, így ki tudott épülni egy szociális háló, még akkor is ha az csak akkora volt, hogy éppen ne kezdjenek lázadni a munkások. Miután a baloldal vezető erejévé váló szociáldemokraták az (addig elsősorban gazdasági) céljaikat elérték, beálltak a nem-gazdasági szociális ügyek mellé, mint például a színesbőrűek egyenjogúsága, a feminizmus és később pedig a szexuális és nemi kissebségek védelme mellé. Ezekkel az új, egyébként teljesen helyes, célokkal viszont a szociáldemokrácia és a liberalizmus összekötődött. Ekkor viszont a burzsoázia kicsavarta a baloldaliságot a baloldal kezéből, azzal hogy a nem-gazdasági szociális céljait a legtöbb nagyvállalat magáévá tette, ugyanakkor beszivárogtak a baloldaliba a gazdasági jobbldal neoliberális elemei. Mellékesen megjegyezném, hogy a posztbolsevik államokban természetesen szükség volt bizonyos szintű neoliberalizmusra valamint, hogy a néhai KGST országaiban igencsak más folyamatok zajlottak és zajlanak le, persze az itt említettektől nem függetlenül.

A burzsoázia miután elbitorolta a baloldaliságot, tönkre tette azt. Ugyanis valójában a „woke”-ság abban a formában, ahogy azt a jobboldal elképzeli, nem létezik és sosem létezett. Azt viszont mégis sokan észrevették, hogy a kialakult kultúrharc csak azért létezik, hogy az égető gazdasági kérdésekről (lakásválság, egyenlőtlenség stb.), csakhogy mivel a burzsoázia a legtöbbekkel elhitette hogy a kultúrharc forrása a baloldal, így képes lett önmagát, az oligarchikus patrióta konzervativizmust ajánlani mint megoldás. A végső löketet viszont a külföldi pénzek adják. Oroszországról és annak végletekig oligarchikus továbbá antidemokratikus rendszeréről, a nyugati burzsoáziával ellentétben, valóban elmondható, hogy fasiszta. Ne feledjük, hogy Putyin hadserege bizonyíthatóan halomra öli a megszállt területein az ukrán civileket, a gyerekeket pedig Oroszországba viszik „átnevelő” táborokba továbbá ne feletkezzzünk meg az indiszkriminatív bombázásról, a fogolytoborzásról és a rablásokról sem. Ez a háborús bűnös diktatúra a maga céljainak elérése érdekében busásan fizet megannyi európai és amerikai szervezetet, ezek a szervezetek pedig kivétel nélkül a burzsoázia által előnybe hozott patrióta konzetvativizmus szervezetei.

Így tudott csak hatalmat szerezni Trump és bandája. A burzsoázia piócaként ugrott a baloldalra és egyben minden rosszért őket tette felelőssé, így most pont a leggazdagabb dollármilliárdosok lettek Amerika urai. Nyugat-Európában szerencsére nem alakult még ez ki, de Marie le Pen, Nigel Farage és társaik örömmel próbálkoznak átjátszani a hatalmat a burzsoázia és az orosz érdekek kezébe.